Név: Alissha Ravanos
Beceneve: A menekülő
Nem: Lány
Kor: 24
Jellem: Mindig is szeretett a dolgoknak minél hamarabb a végére járni, illetve megfejteni őket. Határozott és vad lányt nevelt belőle a múltja de ezek a tudások sajnos követeltek tőle szótlanságot és könyörületet nem ismerő elmét. Ugyanakkor az igazságosztást ő sem felejtette el, szóval eléggé bonyolult és kifürkészhetetlen egy lány.
Kinézet: Hosszú széna szőke haja egészen a derekáig ér, mivel a haj hosszúsága az életkorát is jelképezi. Világos kék szemei sosem mosolyognak, hanem tapasztalatot hordoznak magukban. Hó fehér bőre selymes és finom tapintású. Látszik, hogy soha senkit nem engedett magához közel. Gazella karcsúságú dereka és alakja minden bizonnyal sportos alkatra vallnak. Ajkai simák és szótlanok, arca ismét csak a múltját vetíti ki a rá néző emberekre.
Felszerelés: Kissé hiányos készítésű bőr ruhát visel, mely hasán teljesen, lábain itt-ott hiányosan vannak készítve. Mozgási tulajdonságai miatt nem akart sem túl nehéz, sem túl akadályozó felszerelést viselni soha. Felsőtestén bőrből készült melltartót visel, mely össze van szerkesztve a nyaki pánttal, mi szintén bőrből készült. Karjain hosszú kesztyűk találhatóak, mik felérnek egészen a könyökéig, illetve nagyon könnyed, vékony bőr csizmát visel a könnyed mozgás érdekében. Fegyverei nem sok mindent takartak, hiszen csupán két darab tőr állt szolgálatára. Ennek használatát csak alap fokon sajátította el de a maga egoizmusának köszönhetően his zabban, hogy már mesterien kezeli őket. Eme két tőrt a lábaihoz varrt tokokban hordja, vagy csak szimplán a kezeiben tartván közlekedik bárhol . Hisz mint már mondtam, az egoizmusa mindent elhitet vele.
Képesség: Alissha életének köszönhetően csak egy képességet tudott elsajátítani, a hátsó tőr támadást. Jobb kezében levő tőrrel védekezik s míg a jobb keze foglalt egy gyors fordulás után a bal kezében található tőrrel felvágja ellensége hasát, majd hátra ugrik és végig nézi amint kivérez.
Előtörténet:
Alissha Noxus városában született, a sötétség és a harag füstjei között látta meg az átlag ember szájából mondva a "napfényt" ami számára csak egy elátkozott puszta volt messze a távolban. A rossz sugallatok és szellemek végig kísérték a szülést és szemeikkel szinte fogdosták az új noxusi csecsemőt, mikor a világra jött. Első levegő vétele és sírása már beszippantotta az árnyak levegőit és átjárták a pici lelkét s testét ahol csak tudták.
" Mind jóként kezdjük, de elég egy fuvallat jóságos elménknek a démoni kísértéshez"
Mondta egy mágus Demacia udvarán állva magában, mikor érezte a csecsemő első és akkor még utolsónak hitt segítségért kiáltó sírását.
A csecsemő világra jötte után egyből elvették anyjától s apja elől elrejtvén vitték el a sötétséggel bezárt,erdős világba. Anyja hívogató ordibálását már nem hallván az új szülött szeme már sötétült, ahogy az erdő fele mentek vele. Abban a percben mindent áthálózott a sötétség és a köd hatalma. Egész Noxus a sötétségétől pompázott, míg Demacia ettől a sötétségtől félvén tanácskozott a dolog mivoltjáról. Két nappal ez után a sötétség szerte foszlott mind két birodalom felett és a fiatal gyermek szüleinek azóta nyoma veszett. Senki sem beszélt róluk ez után és senki sem tudta hollétüket. Egyetlen egy égi jelről beszélnek a noxusi nők, mikor az árny erdő, hová a gyermeket vitték felette a csillagok össze álltak és hó fehér világításuk megtörte az átok ködöt, mely körbevette az erdőt. Pár másodpercig, ahol a gyermek tartózkodott világosság sugara szállt le, melynek árnyában csecsemő nevetést lehetett hallani. Oly éleset, hogy még Noxus birodalmában is hallani lehetett. Ezt követvén ismét bezárult a köd az erdő felett de a csillagok ugyan abban az alakzatban maradtak.
Demacia mágusa ekkor felnézvén az égre, egy kis mosolyt csalt arcára remélve a lehetetlent.
Míg Noxus poros, sötét udvarán egy átok asszony vicsorította fogait s fél arcát mutatta ki a feketeség. Szeme vörös, arca egyik fele vágott volt és öklét szorítván emelte arcához s dühöngő ordibálásától még az erdő madarai is felszálltak a levegőbe.
Eme történések után hatalmas csönd volt mind két biradalomban. Talán mind két népesség a gyermek jövőjét várta avagy pusztán nem voltak háborús hangulatban. Évek teltek el az égi jel és a két birodalom "békéje" között. A kis gyermekből egy 10 éves kislány cseperedett, kinek mosolygás és öröm helyett a sötétség és a hatalomvágy ült ki arcára. míg a normál gyerekek játszanak a folyóparton, ő a noxusi erdőben ölte a kis állatokat és nézte végig szenvedéseiket. Sajnálatot nem érezve és rezzenéstelen arccal követve. Egy nap az elátkozott erdőben sétálva, ami akkorra már otthonának számított, két noxusi őr ment érte s mikor odaértek hozzá, lovukról leszállva eme szavakat mondták neki:
-Látni akarnak a várban szóval szedd a lábad de azonnal....szajha kölyke. Mondta neki az őr szemrehányóan.
A leány agresszióval teljes arccal maradt egy helyben, míg az őr vissza ne mfordúlt és ráordibált a leányra.
-MOST JÖSSZ VAGY ÉN VIGYELEK ODA?!
Mivel látta a lány tudta, hogy nem tehet semmit így vele ment. Feltették a lóra majd ellovagoltak vele egészen Noxus udvaráig, ahol az őr mit sem sajnálva lelökte lováról és tovább lovagolt a sötétségben. Csönd honort, kínos csönd honort végig az udvaron és a sötétség bűzét érezni s tapintatni lehetett a fekete kövön állva. A leány most először életében félt valamitől de számára ez az érzés még ismeretlen volt, szóval nem tudta hirtelen hova tenni magában így hamar el is felejtette azt. Kis idő elteltével az udvar elülső részéből, minél két várkapu volt látható bal s jobb oldalt, fekete ruhájú csuklyás emberek jöttek sorban mind a két oldalon. A lány arcára abban a másodpercben a harc szelleme ült ki s izgatottan várta, hogy ki fog elsőnek rátámadni. Nem mintha a kis állatoknál szerzett harci tapasztalata elég lett volna eme démonokkal szemben.
Míg 10-10 csuklyás ember felállt az udvar két szélén, fejüket lehajtván nézték a betont és meg sem szólaltak.
Pár másodperc múlva az udvar sötét, hátsó részéből egy női alak kezdett kibontakozni, miközben a leány felé gyalogolt lassan és magabiztosan. Magassarkú cipője ahogyan kopogott a kövön, úgy hordozta magával az átok hangját. Eleinte csak az arca rajzolódott ki Tűzben égő vörös haja törte meg a feketeséget elsőnek majd arca, melyen gonoszság és halál mutatkozott. Szintén tűz vörös szeme csak úgy hányta a lány felé a gyilkos ösztönöket. Majd arca teljesen megmutatta magát, a lány egyből a bal szeme alatt levő heget pillantotta meg, de nem tudta, hogy miért van ott. testét bőr ruha borította s derekán jobb és bal oldalt egy-egy penge himbálózott, miknek éle törte a maradék fényt is az udvaron. Amikro odaért a lányhoz a csuklyás emberek térdre borultak, a titokztos nő lefele tekintett mélyen a lány szemébe, majd így szólt:
-Szóval te vagy az a vakarcs akit a nyakamba varrtak az évek alatt. ezt követve lehajolt a lányhoz és folytatta mondandóját.
-Adok neked 2 évet, hogy felkészűlj, utána én magam vágom el a torkodat. Bólints ha megértetted.
A lány feje nem mozdult csak meredt a nőre. Pár pillanat után a nő lekevert a lánynak egy pofont akkora erővel, hogy a lány az oldalára zuhant.
-BÓLINTS. Kiáltott rá a nő. A lány feltápászkodott és egy aprót bólintva a fejével egyezett bele az alkuba.
-Helyes. Követte ezt egy démoni kacaj majd folytatván a beszédet.
-Az én nevem Katarina, a te neved pedig legyen Alissha, Alissha Ravanos ha nem tetszik nincs már választásod. Felelte az immár nevét elmondó Katarina
A lány csak meredten nézte Katarinát míg ő hátat nem fordított és az udvar hátsó részéig gyalogolván megfordúlt és így szólt.
-Gyere már te fattyú vagy visszanyúlok érted! A lány követte a nőt s a vár kapui bezárultak évekre.
Ami ez után történt a kastélyban, senki sem tudja, soha nem nyílt ki az évek alatt csak hangokat lehetett hallani, mik Alissha szájából jöttek ki vagy kínzó üvöltés vagy ugyanolyan nevetés mint Katarináé. A 2 év letelt, a vár kinyílt és egy hosszú széna szőke hajú lány gyalogolt ki talpig bőr ruházatban pengékkel az oldalán és arca tiszta, sértetlen, vad és halálos volt. Mögötte Katarina gyalogolt, kinek hatalma csak nőtt az évek során. Oly hatalmasok, büszkék, démonok, halálosok, rettenthetetlenek voltak, hogy közös nevetésük egészen Demaciáig hatolt, ahol ennek hallatán az öreg mágus kirohant az udvarra és így szólt az éghez:
-Uram, most védj meg minket a gonosztól.
Katarina és Alissha olyanok voltak mint egy ikerpár. Csakhogy nem a szeretet mezején hanem a halál keresztjein vándorolva. A sötétség hatalma egyre csak nőtt, ez a csatákban is látszódott mikor Katarina és Alissha ketten intéztek el akár egy komplett Demaciai szakaszt és csak nevettek és nézték a vér tengerét és érezték a gyűlöletet.
Egy nap, mikor Demacia és Noxus háborút hirdetett ki a nagy pusztán, Katarina és Alissha vezette a noxusi sereget, Garen pedig a demaciai szent sereg előtt lovagolt. Amint meglátta egymást a két sereg Katarina skat nem habozva csata kiáltással ugrasztotta a noxusi sereget Demacia ellen. Folyt a vér, üvöltöttek a földre tiport lovagok s démonok, Katarina nevetve kaszabolta a lovagokat míg Alissha megontoltan védte magát s Katarina hátát. A kaszabolás végül döntetlennek látszott, míg Katarina s Garen nem találkoztak. A hős lovag kiáltott és katonái megálltak, Katarina sem tett másképp. Mindenki a két bajnok harcát akarta látni, ami el is kezdődött pár másodperc múlva. Hosszú percek voltak nagyon a következőek legalábbis mindenkinek soknak tűntek egészen addig, mikor Garen egy ügyes mozdulattal a földre vetette Katarinát s kardját a nyakához emelvén legyőzöttnek hitte.
Katarina halkan nyögdécselte a következőt:
-Alissha, segíts nekem, segíts nekem s nem marad el jutalmad.
Alissha már éppen ugrani készült, mikor egy hang szólalt meg a fejében eme szavakat mondva:
- Lányom.....Alissha....ez nem te vagy, tisztítsd ki elmédet a tiszta levegővel amit ezen pusztán érzel s érez ő is téged. Lányom, a lelked tőlem van ahogy tested is s elméd is. hagyd abba.
Alissha hírtelen megtántorodott, nem tudta mi tévő legyen, a hangra hallgasson vagy a vezérére.
Segíts nekem...segíts nekem testvérem! Mondta Kaarina a porban heverve.
Alissha szeme abban a pillanatban kitisztult, lelke szenvedett de látta az igazat, teste a régi lett s elméje visszatérni kezdett. Majd így ordibált:
-TE NEM VAGY A TESTVÉREM TE SZAJHA PUSZTÚLJ!
Majd egyik tőrét hozzá vágta ami pont az eredeti hege irányát vágta fel. Majd elkezdett rohanni a demaciai erdő fele. A noxusi sereg azonnal dárdákat dobált utána és rohantak felé.
Garen hamar kapcsolva elordította magát:
-Védjétek meg a kiválasztottat. S Demacia serege elébe vetette magát a dárdáknak majd a rohanó seregnek. katarina fel akart ugrani de Garen kardjának markolatával febevágta s elájúlt pár percre, épp elegendő volt arra, hogy Alissha elmeneküljön Garen pedig hazalovagoljon maradék emberével.
Ismét csönd honort a pusztán, Katarina magához térvén felkelt a földről, frissen vérzett arcát fogta, majd így ordibált teli torokból:
ALISSHA.....A TESTVÉREM VOLTÁL...DÖGÖLJ MEG!!
Mind ezt Alissha az erdő egyik fájáról nézte végig majd így szólt magában.
~Demaciába nem mehetek, Noxusban megölnek, mától a nevem menekülő....testvérem, bocsáss meg.
Pént. Okt. 18, 2013 2:34 am by 
:6858695645
