Faj elnevezése: Elf
Otthon: Acéltüske Hegység -> Ellesme
Körülbelüli népesség: 100-200 fő
Hűség: Függetlenek mindenkitől
Történetük: Az elfek uralkodónépnek számítottak, még több száz vagy akár ezer évvel ezelőtt. Azt beszélik, voltak idők, mikor egész Runaterrát elf települések borították, és békében éltek a többi fajjal, ám már akkor se keveredtek sose. A vérüket mindig a saját fajtájukon belül akarták tudni.
Persze a békesség nem tartott sokáig; minden faj önző mód magának akarta az elfek különlegességeit, az örök életet és szépséget, az irigylésre méltó harcstílust, a régre visszanyúló tudást, és minden egyebet, mely a tulajdonukban volt. Aki csak tehette, megkaparintotta magának őket; elrabolták őket, megerőszakolták a nőket, a Zaunból érkező professzorok pedig tucatokat ragadtak el, hogy kísérleteket végezhessenek el rajtuk.
Ahányan voltak, minden elf fegyverhez nyúlt, s háborút szított az összes városban; ám ahogy csökkent a számuk, a bölcsebbek visszamenekültek a legjobban védhető és rejthető helyre, az Acéltüske Hegységbe. Sok száz évbe tellett, mire újra fel tudták építeni a civilizációjukat, ráadásul anélkül, hogy bárki is rájuk bukkanhatott volna – ám senki se tudhatja, mikor üthetnek rajtuk…
Jellemzők: Az elfekről sok monda kering a világon, de mindegyikbe belefűzik a gyönyörűségüket. Igaz, ami igaz, ha az ember –vagy bármi más- meglát egy ilyen lényt, az meg fogja őt idézni, és minimum szépnek, de lehet, hogy gyönyörűnek fogja tartani. A régi bölcsek úgy tartják, hogy az istenek megáldották őket azzal a képességgel, hogy elcsábíthassanak bárkit.
Amiről a leghamarabb meg lehet őket ismerni, az hosszúkás, hegyes tetejű fülük, és macskaszerű, kecses mozgásuk. Nagyon jók a reflexeik, és ha csiszolgatják a képességeiket, veszélyes kardforgatók és íjászok kerülnek ki soraik közül. Legtöbbjük vékonyabb és alacsonyabb, mint egy ember, de erősebbek, ügyesebbek és bölcsebbek.
Képtelenek öregedni, több száz évig is képesek lennének élni anélkül, hogy az látszódna rajtuk.
Hagyományok: Mivel régebben menekülésre kényszerültek, ezért szinte minden szokásukkal felhagytak, és alig volt idejük újakat kialakítani, hisz civilizációjukat kellett újraépíteniük. Ami megmaradt, az, hogy az öregebbek átadják az ifjaknak tudásukat, s ötvenévente megemlékező ünnepélyt rendeznek, hogy meggyászolhassák régi elhunyt civilizációjukat.
Később Frakciót is szeretnék hozzá pályázni, amint benn lesz ez a funkció.