Valoran legmagasabb hegyén, a Targon Hegyen élnek a Solarik, akik magát a Napot tisztelik mint erőt és hatalmat. Életüket a fénynek, a harcnak és becsületnek szentelik, a maguk büszke de néha kegyetlen módján. Aki megkérdőjelezi a Nap hatalmát, az ellenséggé válik... aki elárulja a solarikat, az még rosszabb sorsot érdemel. Ilyen volt Diana is, aki megkérdőjelezte a Nap hatalmát, és egy kalandja során ősi Hold páncélzatra és fegyverre bukkant. Az ereklyék minden bizonnyal egy, a solarinál is ősibb vallás hagyatéka, mely középpontjában a Hold és az éjszaka állt. Diana előadta felfedezését a törzsében, de felháborodás és gyűlölet lett a jussa. Azonnal ki akarták végezni az árulót, aki be akarja mocskolni a Nap birodalmát eretnek szavakkal és gondolatokkal... de Diana kétségbeesése és bánata erősebb volt a népe gyűlöleténél, megölt nem egy Bölcset és papot, mire elszökött. Dianát megviselte, hogy saját népe kitagadta és gyűlölte. De a Hold békét és hatalmat adott számára, és hamarosan Diana teljesen átadta magát a Hold szolgálatának. A képmutató, ostoba solarik megfőhetnek a Nap sugaraiban a kegyetlen életkörülményeket szolgáltató hegyükön, mert a Hold Légiója az éjszakában épül fel, és nagy tervei vannak a világ számára.
Diana hamar követőkre talált, akiket csábított a Hold hatalma, és készek voltak az életüket feláldozni annak szolgálatára. Megannyi kutatás és kaland során bizonyossá vállt, hogy régen létezett a Hold kultusz, sokkal nagyobb jelentősége volt, mint azt az ember elsőre hinné, de valami ismeretlen oknál fogva a történelem során elveszett róla szinte minden dokumentum. Csak olyan bizonyítékok maradtak hátra, melyeket csak egy igazi Hold hívő vehetett észre, és szerezhetett meg. Valamint a Hold nem volt olyan szűkmarkú hatalmának ajándékaival, mint a Nap. A Hold mágia nehezen, de megtanulható volt, és erejét felhasználva a Hold Légió felépült. A Nagy Elválasztó nyugati oldalán a sziklák rejtekében található a Hold templom, mely talán régen is ugyanezt a célt szolgálta, mint most. A romos épületet buzgó hívők javítgatják, és építik tovább, hogy tiszteletreméltó hellyé varázsolják a Hold számára. Nappal a hívők kevésbé aktívak, vagy épp magánügyeiket végzik, míg éjszaka a Légió munkához lát a holdfényben. A holdciklusoktól függően időzítik küldetéseiket és teendőiket, a tiszta égboltot betöltő telihold fényénél teljesedik ki erejük és buzgóságuk. A Hold hívei nem egyszerű tisztelettel, de szeretettel adóznak a Hold számára, mindemellett nagyon harciasak. A Hold azoknak nyújt menedéket akiket a világ, a nappal, a Nap maga letaszított a sötétségbe, a fájdalomba és kétségbeesésbe. A sötétségben az ezüst fénycsóva vezeti az összetört, kitaszított lelkeket a hatalomhoz, mellyel megváltást és elégtételt szerezhetnek maguknak. Mindaz a fájdalom és szenvedés, amit mások okoztak, csak éltető ereje a Hold hatalmával felfegyverzett hívők számára, akik készséggel bosszút állnak akárkin, aki eléggé felelősnek látszik a sorsukért, és mindezért végtelenül hálásak a Holdnak.
A Hold Légió kis tagszámú, ennek elsődleges oka hogy nagyon alaposan megválogatják, hogy kit vesznek maguk közé. Vannak babonáik persze, például teliholdkor a hold fénye beragyogja a számára értékes jelölteket, akiket a híveknek fel kell karolniuk, vagy például ha egy hold ereklye kerül egy ismeretlenhez, az elvezetheti a templomhoz, ahova így belépést nyer. De Diana nagyon szigorúan veszi az újoncok kiválasztását és beléptetését, teljesen mindegy, mik a körülmények. Ha olyan emberre bukkan, akinek sorsa elég szenvedést és haragot gerjeszt a nappal világa iránt, az már ígéretes lehet. Akit a Hold maga jelöl meg, az érdekes alany lehet. De a döntés csak és kizárólag Dianáé. Ha egy jelölt bekerül a templomba, próbák egész sora vár rá. Meg kell tanulnia egybeolvadni az éjszakával, meg kell tanulnia a Hold imádatát és erejének használatát, miközben nem feledkezhet meg mindarról a fájdalomról, ami miatt most itt van.